Gondolatok március 15-én
Nagy dolgok születtek 1848. március 15-én. Ezt a napot játszottuk el,
emlékeztünk meg a hősökről, a bátrakról, kik évszázadokon keresztül
megtartották nekünk e hazát. Vérük hullásával bizonyították mély
hazaszeretetüket. Ma egyikünktől - késői utódoktól - sem követeli ezt a
haza. Csupán együtt ünnepelni, emlékezni, szépen csendben, zászló lengetve,
kokárdát mellünkre tűzve. Iskolánk "lakói" részéről is csak ennyit kérünk.
Együtt ünneplőbe, díszbe, figyelni, odafigyelni! Nem vérünkkel adózni;
tanulni, dolgozni! Tanulóink maroknyi csapata zenés irodalmi
összeállítással, verseléssel, furulyaszóval készült erre az ünnepre.
Tanultak, zászlókat, rajzokat készítettek, díszítettek. A többiek? Az
értékeket megbecsülni amit őseink ránk hagytak, tisztelegni emlékük előtt?!
Ennyit! Díszbe öltöztetni a szívünket! Csendben meghallgatni azokat, akik
mondani szeretnének valamit. Némán elgondolkodni. Miért is vagyunk a
világon, itt a Kárpát-medencében, Tereskén, Szátokon, vagy itt az iskolában...
Orosházi Vencelné
2015.03.13.