Kirándulás Pécsre 2014

Kezdőlap Fel


       

    Korán keltünk, 5 órakor. 6 órakor gyülekeztünk Szátokon is és Tereskén is az iskolánál. Jó időnk volt már reggel is. Felszálltunk a buszra. S elindultunk a nagy útra. Útközben megismertük Pécs történetét, nevezetességeit. Vetélkedtünk. A kérdésekre jól válaszolók jutalmat kaptak. Olvastunk az eperről, a túróról is, foglalkoztunk az egészséges táplálkozással. Budapesten megnéztük a Duna part látnivalóit, a Duna hídjait, Budapest nevezetes épületeit, szobrait, emlékhelyeit. Beszéltünk a Dunáról, mint folyóról, Magyarország megyéiről, arról, hogy ezen a napon milyen megyéken haladunk át. Térképeket tanulmányoztunk. Megterveztük aznapi útvonalunkat, pécsi sétánkat. Kincskeresési lehetőségeket kutattunk. Jól elfoglaltuk magunkat a buszon, egy cseppet sem unatkoztunk. Rendszereztük eddigi ismereteinket, és új tudással gazdagodtunk a nap során számos alkalommal, nemcsak az odautazás során. Új fogalmakat ismertünk meg, például megtudtuk, hogy mi az a dzsámi, és hogy mi a minaret.

11 órakor megérkeztünk Pécsre. A székesegyháznál kezdtük pécsi sétánkat. Láttuk a városfalat több ízben. Megtudtuk mi az a barbakán és megnéztük azt, hogy milyen. Láttuk kívülről és belülről is a székesegyházat, majd elsétáltunk a Széchenyi térre, útközben sok-sok lakattal találkoztunk. A szerelmesek lakatjai több településen előforduló látványosság; legtöbb helyen egy kerítésre akasztanak fel szerelmesek összetartozásuk jeléül olyan lakatot, melybe belevésték vagy belegravírozták nevüket vagy nevük kezdőbetűit. A Széchenyi téren megnéztük Gázi Kászim pasa dzsámiját, Hunyadi János lovasszobrát, és azt a 8,5 méter magas lovat, amely a Leonardo da Vinci által megálmodott eredeti Koloszus pontos mása. A Zsolnay kútnál, amely az Irgalmasok temploma előtti kis Zsolnay téren található és 1930 óta áll jelenlegi helyén megpihentünk, felfrissültünk. A díszkutat, amelyet Zsolnay Miklós, édesapja Zsolnay Vilmos emlékére ajándékozott a városnak Pilch Andor készítette 1909 és 1912 között.

Ezután megebédeltünk, majd többek között jeges finomságokat fogyasztottunk a nyári melegben. Geoládák után is kutattunk a meglátogatott helyszíneken.

Az ebédszünet után voltunk a Zsolnay Múzeumban. A kiállításon a gyár díszművei láthatók kronológiai sorrendben, ezen belül stílusirányzatok, tervezők szerinti csoportosításban. A kiállítás része az 1990-ben megnyílt Zsolnay-emlékszoba, amely a Zsolnay család bútorait, berendezési és dísztárgyait, valamint a családtagokról készült festményeket, rajzokat és fényképfelvételeket mutatja be. A múzeum udvarán is látható néhány kiállítási tárgy, Zsolnay kerámiák.

Ezután megtekintettük a 2000-ben a világörökség részévé nyilvánított ókeresztény sírkamrákat. Tárlatvezetőnk minden olyan információt elmondott számunkra, amelyet fontosnak, megjegyzendőnek gondolt, sétánk során képkirakóval is játszhattak gyermekeink. A Szent István tér alatt IV-VI. századi ókeresztény temető húzódik. A műemlékegyüttes több részlete már látogatható. Az eddigi kutatások és ásatások különböző sírépítményeket, és több mint száz sírt tártak fel itt, egy háromkaréjos sírkápolna (Cella Trichora), egy hétkaréjos temetői épület (Cella Septichora) és egy mauzóleum köré csoportosulva. Az ország legnagyobb és legjelentősebb ókori temetői épülete az Ókeresztény Mauzóleum. A sírkamra festményei az ókeresztény vallás jelképeinek gyűjteményei, s korabeli itáliai vándorfestők alkotásai. A feltárt, és már látogatható sírkamrák közül a legismertebb a Péter-Pál sírkamra, amit bibliai jelenetek, Péter és Pál apostolok képei, állati és növényi motívumok díszítenek; és a Korsós sírkamra, ami az északi fal fülkéjébe festett korsóról kapta a nevét.

Következő sétánk célja Jakováli Hasszán pasa dzsámija volt, amely mellett még minaret is magasodik. Láttuk az evangélikus templomot is.

Hazafelé beszélgettünk az élményeinkről, énekeltünk, olvastunk a sümegi és bujáki várról, hazánk erdőiről, az év vadvirágáról. Kérdezz-felelek játékunkban furfangos kérdések hangzottak el.

Budapesten ismét megnéztük a látványosságokat, újakat is felfedeztünk, megnéztünk. Például az V. kerületben megtekintettük a Vigadónál a korláton ülő „Kiskirálylány”-t, amely Marton László (1925-2008) Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. A művészt 5 éves Évike lánya ihlette meg, aki gyakran játszott királylány jelmezben, hosszú, újságpapírból készült koronával a fején a Tabánban.

A Duna parti cipőket is megnéztük, amely az 1944-45 során ártatlanul a Dunába lőtt magyaroknak állít maradandó emléket.

Beszéltünk a Margitsziget nevezetességeiről is, a zenélő szökőkútról, a víztoronyról, a sziget élővilágáról, a japánkertről, a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodáról és magáról a névadóról, az első magyar olimpiai bajnokról.

Estefelé, a nap végén megvacsoráztunk, csúszdáztunk.

21 órára értünk haza. Jó időnk volt. Jól éreztük magunkat. Sok élménnyel, új ismerettel gazdagodtunk.

Köszönjük szépen!

                                                                                                                 Várnai Zsuzsanna

2014.06.18.