Bemutató foglalkozás

Kezdőlap
Fel

Néhány gondolat a kooperatív bemutató foglalkozáshoz

   Az oktatás egyik legnemesebb célkitűzése, hogy a diákokat olyan tapasztalatokkal lássa el, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy pozitív módon formálják társadalmi és fizikai környezetüket, tartsák természetesnek az élethosszig tartó önnevelést. Azt szeretném, ha diákjaim minél rugalmasabbak lennének. Attól függően, hogy mit kíván a helyzet, legyenek kooperatívak, versengők vagy éppen teljesen önállóak. Rendelkezzenek a lehető leggazdagabb tanulási tapasztalatokkal. Ebből következik, hogy a kooperatív módszer nem kizárólagos, hanem megfelelő egészséges egyensúly szükséges a kooperatív, kompetitív és az individuális tanulásszervezés között, olyan kombináció, amely a legmegfelelőbben készíti fel a diákokat a lehető legtöbb élethelyzetre. (Manapság nehéz elképzelni olyan munkahelyet, ahol ne kerülne az ember kooperatív interakciókba másokkal.) A kooperatív tanulási módszer néhány elemével foglakoznék röviden. Ez a módszer négy alapelvre épül.

Ha négy alapfeltétel közül valamelyik nem érvényesül, akkor csoportmunkáról beszélhetünk.

Építő egymásrautaltság értelmezése:

egyének, csoportok fejlődése pozitívan korrelál. Egyik diák fejlődéséhez társul a másik diák fejlődése. Egyik csoport sikere függ és, vagy társul a másik csoportéhoz

Párhuzamos interakciók értelmezése:

a kooperatív tanulás során a tanulók között egyidejű interakciók zajlanak. A diákok párokban, csoportokban aktív kommunikációt, munkát folytatnak, nem tanári előadás passzív befogadói. A hagyományos tanórán általában csak egy ember beszél legtöbbször a tanár, az egy diákra eső aktív részvételi arány nagyon alacsony. Egymás után szólítja fel a diákokat, egy diákra nagyon kevés idő jut nagy létszámú osztályban, van, akire semmi. Nem csoda, ha a diák egy idő után unatkozni fog, esetleg rendetlenkedik. Például, ha a tanulókat párban dolgoztatjuk, egyszerre beszélhet az osztály fele.

Egyéni felelősség értelmezése:

A csoport egyes tagjainak teljesítménye a csoportmunka értékét befolyásolja. Az egyén érdekelt abban, hogy feladatát a tőle telhető legjobban elvégezze.

Egyenlő arányú részvétel:

A hagyományos frontális oktatásnál egyenlőtlen a részvétel. Az egyenlő részvétel biztosítható szereposztással, munkamegosztással.

A kooperatív tanulás sarkalatos pontja a tanulásszervezés. Magyarul ez azt jelenti, hogy úgy kell előkészíteni, megszervezni az órákat, hogy mindenkinek legyen feladata, minden diák figyelme le legyen kötve. Sok tanár második természetévé vált, hogy energiája jelentős részét arra fordítja, hogy diákjai kizárólag rá vagy a szövegre összpontosítsák a figyelmüket, ráadásul mindezt síri csendben is tegyék. Elfelejtik, hogy azt tiltják meg diákjaiknak, amit azok legjobban szeretnének: a társaikkal való interakciót. Nem csoda, ha a hagyományos tanórák végére a tanárok kimerülnek.

A kooperatív tanulás óriási ereje éppen abban rejlik, hogy a diákok természetes megnyilvánulásait nem visszafolytja, hanem tanulmányi és társas fejlődésük szolgálatába állítja. Ezen a bemutató foglakozáson megpróbáltam halovány kísérletet tenni ennek megvalósítására.

Csoportalakításról néhány gondolat.

Az ideális kooperatív tanulócsoport tartósan ugyanabból a négy főből áll, erős pozitív összetartozás-tudattal rendelkezik, a csoporttagok ismerik, elfogadják és támogatják egymást.

Összeállításának leggyakoribb szempontja a heterogenitás. Kedvező feltételeket kell teremtenünk ahhoz, hogy egyikük tanítsa a másikat. Az etnikai keveredés pedig meglepően javítja az etnikumok közötti kapcsolatokat

Az ideális csoportlétszám a négy fő. Pl. 3 fős csoportnál 3 féle lehetséges párt alakíthatunk, egy fő kimarad a párból. Unatkozhat. 4 fős csoportnál 6 féle lehetséges párt alkothatnak, nem unatkozik egyik sem. Ha nem osztható 4-gyel a létszám ötödiknek oda ültessünk tanulót, amelyik csoportnál véleményünk szerint a legtöbbet tanulhat.

Alakíthatunk:

Én vegyes csoportokat alakítottam. Jobban és gyengébben teljesítő, másodikos és negyedikes tanuló egyaránt megtalálható benne.

    Szólnék néhány szót az egyik kooperatív módszerről, a villám-kártya alkalmazásáról. A tények, fogalmak, bevésésében segít. Az ideális az, ha a diákok a kártyákat ők maguk készítik, általában olyan kérdésekről, amelyeknek megtanulása nehézséget okozott.

Villámkártya formái: a kép egyik oldalán egy alma rajza a másikon az A betű

Egy szó az egyik oldalon, a meghatározás a másik oldalon,

    Egy számtanpélda az egyik oldalon (pl. szorzó), a megoldás a másik oldalon. A diákok páronként játsszák. Három forduló van. Az elsőben minden támogatás megadható. A kérdezőnél vannak a kártyák, felolvassa az első oldaláról a kérdést, majd megmutatja és felolvassa a helyes választ. A kérdező újra megfordítja a kártyát, kéri a választ, mely most a válaszoló rövidtávú memóriájából hívódik elő. Ha helyesen válaszol, dicséretben részesül és elnyeri a kártyát. Ha nem segítséget kap, és a kártya a csomag aljára kerül. Ha a kártyák elfogynak szerepcsere.

    A második fordulóban az elsővel megegyező eljárást követnek., de kevesebb segítséget adnak és kapnak. A tudás a rövidtávú emlékezetből a hosszútávúba kerül át. A szabályok ugyan azok, mint az első fordulóban.

    A harmadik fordulóban a kártya felmutatása nélkül kérdezik egymást a tanulók. Ha jó a válasz dicséret, a kártya visszaadása, ha rossz, akkor segítség adása. A kártya a csomag aljára kerül, és így tovább.

Befejezésül néhány szó az értékelésről.

    Az osztályozás nem a legcélravezetőbb a kooperatív módszer alkalmazásánál. Leghasznosabb a szöveges értékelés a diákok önmaga fejlődéséhez mért pontozásos rendszerrel. Alapja nem az elmarasztalás, hanem a dicséret, a hibák kijavításához való segítségnyújtás. Ha osztályozunk a csoportban a jobb tanuló arra a következtetésre fog jutni, hogy hiába segített a gyengébbnek az csak kettes maradt, nem javult a csoport teljesítménye. De ha önmagához mérten fejlődött egy picit a gyengébb társa, és ezért pontokat szerzett, nőtt a csoport teljesítménye is. A csoportok teljesítményét sem egymáshoz mérjük, hanem önmagukhoz. A csoportok eredményeit adjuk össze, alakítsunk pl. osztályhőmérőt. Ha elérnek egy bizonyos „fokot” kapjanak például jutalomszünetet, vagy mozi látogatást, klubdélutánt.

 

Tereske, 2006. április 06.                Orosházi Vencel                                                                tanító