Kirándulás 2013

Kezdőlap Fel


Kirándulás Szilvásváradra

Túra a Szalajka-völgyben

 

Egy szép napos reggelen intézményünk alsós csoportja az osztálytermek helyett az iskolabuszon gyülekezett. Nagy volt az izgalom, hiszen kirándulni indultunk Szilvásváradra, túrázni a Szalajka-völgyébe. A népszerű és kedvelt kirándulóhely a Bükk-hegység lábánál, a heves megyei Szilvásvárad határában, Egertől 25, Budapesttől 160 kilométerre található. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett és megkapta az uzsonna csomagját elindultunk a mintegy 200 km-es útra. A Pétervásáránál tartott pihenőig beszélgetve, szólánc játékkal, népdalokat énekelve múlattuk az időt.

Végre megérkeztünk az úti célunkhoz, a festői szépségű Szalajka-völgyébe. Nem sokat kellet várni, és már fel is szállhattunk az erdei kisvasútra. Kattogva, zakatolva haladtunk a völgyben, közben csodáltuk az elénk táruló tájat, látnivalókat. A korábbi, 21,6 kilométeres pálya mintegy háromnegyedét felszedték, így ma már csak 3,6 km-en zakatol a szilvásváradi erdei kisvasút. Az útvonal rövidsége ellenére jelenleg is a Szalajka-völgyben utaznak a legtöbben ilyen formában. Leszálltunk a végállomáson, majd birtokukba vettük s közelben lévő játszóteret. Önfeledten játszottak egy ideig a gyermekek a mászókákon, hintákon, csúszdákon. Legnépszerűbb a drótköteles sikló volt. Játék után elindultunk lefelé a völgyben. Először a gyönyörű Fátyol-vízesést csodáltuk meg. Majd folytattuk utunkat Szilvásvárad vize a Szalajka-patak mentén. A Szalajka-patak a Szilvásvárad melletti völgy fő vízellátója. Forrásai tipikus karsztforrások, szélsőséges vízjárással. Más forrásoktól eltérően általában egy meghatározott pontban, koncentráltan fakadnak. Rövid séta után elérkeztünk a szabadtéri erdei foglalkoztatóhoz. Gyermekeink a Szilvásvárad környékén élő állatokról, illetve a fákról kaptak játékos tájékoztatást. Körbejártuk a hangulatos szabadtéri foglalkoztatót, ahol bemutatásra kerültek alternatív energiaforrások is (szél, víz, nap). Következő állomásunka a Szabadtéri Erdei Múzeum volt.

A skanzenben az erdőjárók az ezekhez kapcsolódó tárgyi emlékeket (többek között kunyhókat, szerszámokat és kemencéket) vehettük szemügyre egészen közelről a Horotna-völgy bejáratánál. Séta közben megismerkedhettünk továbbá a vadfogó veremmel, számos faeszközzel, valamint egy erdei javítóműhellyel is. Ugyanakkor egy szabadtéri múzeum nem lehetne teljes a megmunkálatlan fa bemutatása nélkül: megkövesedett és ellignitesedett fatörzsek, illetve egy évgyűrű kronológia is várt minket.

Tovább haladtunk lefelé a pisztrángos tavak mellett. Rácsodálkoztunk a különféle nagyságú ezüstös halakra. Utunk végéhez közeledve félénken „megnéztek” minket az erdő vadjai is, őzikék, szarvasok. Egy mókust is megpillantottunk, amint téli csemegét gyűjtögetve felszökkent egy fára.

Mielőtt felszálltunk buszunkra, elfogyasztottuk maradék szendvicseinket. A buszon beszélgettünk a látottakról, hogy környezet ismeret órákon milyen hasznát vehetjük a kiránduláson szerzett tapasztalatainknak, hogy milyen csodálatos szeglete a nagyvilágnak kis hazánk Magyarország. Szép fogalmazást készítünk majd élményeinkről, és az ügyesebbek le is fogják rajzolni, festeni, ami a legjobban tetszett. Szerencsésen megérkeztünk haza a kora esti órákban. Sokáig emlékezetes marad ez a szép kirándulás.

 

 

Tereske, 2013. augusztus 16.                                                    Orosházi Vencel tanító